Farkas Péter

Mindig is fontos részét képezte életemnek a sport. A nagypapámnak, Németh Istvánnak rengeteget köszönhetek. Ő tanítgatott úszni még kiskoromban, majd az általános iskola végén addig nyaggatott a rendszeres sporttal, míg a röplabdaedzésein találtam magam. (Ő korábban egészen a z NB I-ig vitte a gyárból indulva!) Mellette az apukám sportsikerei is jelentős motivációt jelentettek. Apu focizott, 3-szor úszta át a Balatont, 100 km-t tekert kerékpáron, körbefutotta a Velencei-tavat, és rendszeres résztvevője volt az Ötpróba-mozgalomnak, ami az olimpia jegyében adott kihívást az amatőr sportolóknak. A középiskola alatt nálam a tanulás került előtérbe, így az egyetemig nem sportoltam rendszeresen, leszámítva a kispályás focimeccseket a testnevelésórákon. A Károlin újra röplabdázni kezdtem, ill. nyaranta strandröplabda-versenyeken léptem a homokra. 2003-ban átigazoltam a Kandó Kálmán röplabdacsapatába, ahol zsinórban három aranyérmet nyertem, de 2006-ban az egyetem végével a röplabdázás is abbamaradt.

Közben persze más sportokat is kerestem magamnak. 2003-ban igazi extrém sportnyarat csináltam magamnak Velencei-tó átúszással, Balatonra való kerékpártúrával, strandröpizéssel, focizással, görkorizással és Balaton-átúszással. Sok sportot kipróbáltam tehát, de nem ragadtam le egyiknél sem. A konditermezést is szerettem, de egy idő után azt is meguntam. Kellett valami új! A futás. 2011 óta 13-szor futottam le a maratoni távot. Jelenleg a triatlon nálam a sportok királya, amit 2010-ben kezdtem el. Első (terep)triatlon-versenyemen rögtön bronzérmet nyertem, míg 2013-ban, 30 évesen Ironman lettem, amelynek tapasztalatait „Az első Ironmanem története” címmel egy 60 oldalas írásban (!) foglaltam össze. A triatlon királytávját 2015-ben másodszor, majd 2017-ben harmadszor is sikeresen teljesítettem Nagyatádon. A jubileumi, 30. nagyatádi Ironman kipipálását követően pedig immáron négyszeres Vasembernek mondhatom magam!