Rendhagyó aquatlonverseny került megrendezésre két fővárosi strand, a Palatinus és a Dagály részvételével. És hogy miért volt rendhagyóak a futamok? Azért mert a klasszikus aquatlon a futás-úszás-futás számokból áll, itt meg úszás-futás-úszás volt a menü!

Két táv közül lehetett választani: sprint: 250 m – 3 km – 250 m vagy hosszú: 800 m – 5 km – 450 m.

Az első úszásra a Palán kerül sor, ahol egy 40-es medencében kellett megtenni a megfelelő számú hosszt, amit magunknak kellett számolni. Furcsa volt, hogy versenybírók hiányában minden versenyző a becsületére volt hagyatkozva. A medencéből kb. 17 perces időmmel másodiknak pattantam ki, amin magam is meglepődtem, tudniillik nem valami izmos idő ez 800 méteren.

A futás Hajós Alfréd Sportuszodánál lévő fordítója előtt konstatáltam a második helyemet, amikor velem szemben jött az első helyezett. Az 5 km-es futásom jól sikerült (kb. 21 perc), csak attól tartottam kicsit, hogy nem marad elég erőm egy lendületes úszásra. A futás útvonala a Margitszigetről az Árpád-hídra ment fel, majd a hídon a pesti oldalra átfutva a Dagály fürdőbe vezetett. Ott a töltésen futottunk el az 50-es medencéig a második úszásra.

Ilyen sem volt még, hogy nekem kellett figyelnem egyrészt arra, hogy merre kell futni, másrészt, hogy milyen távol van tőlem a harmadik helyezett!

A második úszás a Dagály 50-es medencéjében zajlott, ahol igencsak belekezdtem, mert semmiképp nem akartam elengedni a második helyemet. Ez szerencsére sikerült is, köszönhetően a kb. 7 perces (!) úszóidőmnek a 450 méteren, ami abszolút csúcs nálam!

Az eredményhirdetésre az utolsó beérkezőt követően gyorsan sort is kerítettek, sajnos dobogó nem volt, sőt érem sem, de a két divatos színű órának (= ingyenes strandbelépő) is eléggé örültem. De azért csak meg kell néznem magamnak azt a Dózsa György úti érem/serlegboltot…