Szálka Szekszárdtól nem messze a szekszárdi dombság lankái között fekvő kis település, ami először adott otthont egy Fél-Ironman versenynek. A 70.3 mérföldes táv mellett ennél rövidebb fantáziatávok is szerepeltek a programban, így a Peti élete első triatlonos futamán az „M” távot választotta: 500-45-10, én pedig duplázásra készültem a 70.3-ason: 1,9-90-21!

Péntek este a rajtszám- és pólóátvételt (baromi jól néz ki a technikai futópóló!), majd bőséges tésztapartit követően elvonultunk a Petra szülei által intézett lakájos kis parasztházban. Másnap reggel a helyszíni nevezésen igencsak meglepődtem, mert az ilyen hosszútávú versenyeken általában nem szokták ezt engedni, kevés is volt a cső a depóban, mert túl sokan akartak nevezni a verseny reggelén.

Úszás

Az úszás helyszínválasztása kitűnő volt, a dombokkal körülölelt mesterséges tó csodálatos látványt nyújtott, a tófenék mondjuk nem nyerte el a tetszésemet, mert az nagyon síkos, így csúszásveszélyes volt.  A pálya meg hosszabb volt, mint 1,9 km az tuti, mert serényen lapátoltam és még így sem tudtam 40 percen belül partra vetődni, holott ránézésre igazi triatlonos nagymenőkkel vedlettem át bringásra a depóban. (Sok versenyző szerint úgy kb. 300 m-rel kellett többet úsznunk, ami időben kb. 5-8 perc.)

Úszóidőm: kb. 42:00

Depó 1: kb. 06:00

Kerékpár

A kerékpárpálya a jelentéktelennek tűnő (60 m/kör = össz. 240 m) szintemelkedés ellenére igen-igen kemény volt, mert sok emelkedő/lejtő váltakozott végig az útvonalon. A 10%-os gyilkos kaptató, amit négyszer is meg kellett másznunk meg azt hiszem önmagáért beszél… Brrrrrrrrrrrr. A pálya vonalvezetése meglehetősen veszélyes volt, sok beláthatatlan kanyarral és nagy volt az autósforgalom is, szóval minden pillanatban észnél kellett lenni. Az egyik versenyző ki is repült az egyik kanyarban, őt a mentő vitte el, remélem azért nem volt komoly a sérülése! Mindenesetre mindig rossz ilyet versenyzés közben látni… Viszont az egy szem frissítőállomás kevésnek bizonyult a nagy melegben, a fordítónál lévő körforgalomban is állítani kellett volna egyet!

  • Kerékpárosidőm: kb. 3:32:00
  • Depó 2: kb. 08:00

Futás

A futás is hosszabb volt, mint 21 km (22,5 km?!), szóval kemény volt ez is, és akkor az emelkedőkről még nem is beszéltem! Itt legalább nem spóroltak a frissítőpontokkal, de műanyag pohár alig volt, így a használtakat öblítgették, ami valljuk meg nem valami higiénikus megoldás. A dinnye valami isteni volt minden kör elején! Összesen négy kört kellett teljesíteni a futás során. Jóval kevesebbet sétáltam (csak a fránya emelkedőkön), mint Füreden, mégis csak 8 percet sikerült javítanom ebben a számban, amit nem igazán értettem… Sokkal jobbnak éreztem a futásomat, ami a köridőimet nézve így is volt – kb. 30-35 p-es köröket mentem -, az összidőmből kiszámítva mégis két és fél órát futottam, szóval valami nem volt itt rendben a távolsággal! A Peti ráadásul úgy indított el az utolsó körre, hogy hozzam be magam 7 órán belül! Bevallom a pillanatnyi időmet nézve én is ezt a célt tűztem ki a magamnak, amit végül sikerült is abszolválnom!

  • Futóidőm: kb. 2:30:00
  • Össz. versenyidőm: 6:58:34

Mivel a szervezőknek ez még csak első versenye volt, így számítani lehetett kisebb-nagyobb hibákra és hiányosságokra. Ettől függetlenül jövőre kell a chipes időmérés, hogy minden célbaérkező láthassa a részidejét és én egy szép befutóéremre is nagyon vártam volna az XL-es távon, mert azért egy ilyen kemény megpróbáltatásért már mindenképp járna, még akkor is, ha emiatt mondjuk egy ezressel drágább la nevezés, ami itt jegyzem meg nagyon kedvező volt a többi triatlonversenyhez képest (6500 Ft).