Hazánkban a görkorcsolya nem tartozik a népszerű mozgásformák közé. Emiatt sajnos versenyekben sem bővelkedik a sportág, leszámítva a gyorsasági futamokat, de azt nyilván nem a fitnesz korisoknak találták ki. Jómagam több mint 15 éve gurulgatok ide-oda 8 keréken. Nem ez a húzó sportágam, de 3-400 km-t minden évben szoktam menni.

Nagyon örültem amikor 2013-ban megláttam a BSI rendezvényei között a görkorcsolya és síroller félmaratont. Nem tudod mi az a síroller? Én sem tudtam, és még csak nem is hallottam róla korábban. Kb. úgy kell elképzelni, mint a síelést, csak a léceken van két-két kerék. Hülyeségnek hangzik? Az is, úgyhogy lépjünk tovább.

A nevezési díjra már nem emlékszem pontosan, de valami potom pénz volt a budapesti versenyekhez képest. A csomagban adtak egy kimondottan jó technikai pólót is.

A verseny a 24 óra bringa rendezvény keretein belül került lebonyolításra a kiskunlacházi repülőtéren. Három darab 7 km-es kör, teljesen sík, jó minőségű aszfalton. Mivel jóval a bringás futamok előtt zavarták le az egészet, szurkolók gyakorlatilag nem voltak. Mondjuk versenyzők sem, mert összesen 32-en indultunk. Ha az élmezőnyt nem számítjuk akkor az kb. ennyi embert jelent:

Gondold csak el: kényelmesen elférsz a rajtnál, nem lök fel senki. Mehetsz végig a saját tempódban, nem kell kerülgetni a lassabbakat, és téged sem fognak állandóan előzgetni. Annyi hely van, hogy le is tudsz ülni:

A rajtot követően nekiláttam laza tempóban róni a köröket. Körülöttünk mindenütt pusztaság, és tiszta levegő. Jól esett végre városon kívül is gurulni egy kicsit. Túl sok érdekes dolog nem történt a három kör alatt. Nem voltak izgalmak, holtpontok, technikai problémák, sérülések, rókázások… Ez most nem erről szólt. Inkább csak egy laza, szombat délelőtti gurulásnak mondanám. 1 óra 3 perces idővel értem célba, a megtisztelő huszadik helyet megszerezve.

A gyorskorisok persze izomból verették brutális tempóval. A második köröm vége felé lekörözött az élboly, közel 10 km-t vertek rám. Az első 40 perc alatt ért be, ami annyit tesz, hogy 31 km/h feletti átlaggal ment végig. Az még bringával is elég tisztességes tempó. Amikor elhúztak mellettem úgy éreztem magam a fitnesz korimmal, mint az a néhány elvetemült szerencsétlen aki rücskös gumis, acélvázas mountain bike-al nyomul az országúti versenyeken.

2014-ben kihagytam a versenyt, idén pedig sajnos nem rendezték meg. Ha valamikor lesz még a jövőben, biztos, hogy nevezni fogok, mert nagyon jó buli!