Jelenleg is zajlik az ország egyik legismertebb és legsikeresebb tömegsport rendezvénye a Telekom Vivicittá Városvédő futás. Szerintem nagyon nem szükséges bemutatni, hogy ennek a nemzetközi sorozatnak mi a célja, de azért két mondatot mégis megérdemel. 1984-ben, Olaszországból indult el az egész történet. Méghozzá azzal a céllal, hogy néhány órára a várost ne a különböző típusú gépjárművek foglalják el, hanem egy kicsit az emberek is élvezhessék a tereket, utcákat, parkokat. Mondatuk valahogy így hangzik: Éljen a város, szeresd a várost! Ez persze sehol nem megy könnyen, sokan szeretik a városokat egyfajta terepasztalnak tekinteni, ahol a cél az, hogy a kis matchboxokat gyorsan egyik helyről a másikra tologatjuk, egy pillanatig sem törődve a következményekkel. Ezek a matchbox tologatók pedig nem meglepő módon olyanok, akik nem a városban, de pláne nem a város szívében laknak, így nagy ívben tesznek a következményekre. Ennek ellensúlyozására, a problémára való figyelemfelkeltés céljából találta ki valaki/valakik ezt a rendezvényt. Ez persze csak akkor éri el a célját, ha nagy nyilvánosságot kap ez a nap. Mondjuk úgy, ahogy New Yorkban vagy Barcelonában történik. A helyi közszolgálati médiák már napokkal előbb „hangolják” a lakosságot és a futás napján többszöri és hosszas bejelentkezéssel tudósít az eseményről. Lényegében az üzenet eljut mindenkihez.

1986 óta Budapesten is megrendezik a Vivicittá futónapot, egyre gazdagabb programokkal és egyre több mozgási lehetőséggel. Bárki megtalálhatja a neki leginkább tetsző távot, formát. A lényeg, hogy reklámot csináljanak a mozgáshoz, a tudatos életformához. Sőt, számos vidéki város is csatlakozott az eseményhez és különböző időpontokban rajthoz állhatnak a résztvevők. A hangulat fantasztikus, ezt nem is szeretném ecsetelni. Ki kell menni, legalább szurkolni és egy kicsit lelassítva a mindennapi őrületet, megnézni a várost, ahol egyébként lakunk.

Magyarországon is egyre sikeresebb a Vivicittá, ami jó. A probléma mégis él. Sokaknak ez nem tetszik, nem értik, hogy miért nem lehet mindent – de tényleg mindent – a Kamaraerdőben csinálni, a várost meg hagyjuk meg az autóknak. Nem értik, hogy az a robbanásszerű autószám ugrás, ami történt az elmúlt pár évtizedben – ez persze világjelenség – a városok halálához vezet, aminek a jelei nagyjából 15 éve megjelentek. Nem részletezem, ismert a jelenség: csökkenő lakosságszám, elvándorlás az agglomerációba, elnéptelenedő utcák, csökkenő kereskedelem, stb. Napokig lehetne sorolni. Ezen pedig változtatni kell. Ebben lenne borzasztó nagy szerepe a közszolgálatnak. Ami nálunk nem megy. Az MTVA lényegében tesz nagyívben az egészre, maximum 1-2 rövid – de tényleg rövid – összefoglalót ad az eseményről. Miközben politikai célú felvonulásokat órákon át közvetít élőben. Nem írom le, hogy mire gondolok, aki tudja, az tudja. Nem is ez lenne most a lényeg. Sokkal inkább az, hogy nálunk is időszerű lenne felismerni, hogy egy ilyen esemény közvetítése a város és az ország érdeke. Nem tudom érvnek elfogadni, hogy ez egy profitorientált rendezvény, így reklám lenne, mert akkor ezen az alapon az olimpiai közvetítésekkel is leállhatnak, annál nagyobb „pénzgyár” talán nincs is. Nem elég csak büszkének lenne pár olimpikonunkra és hátradőlni, hogy milyen fantasztikus egy sportnemzet vagyunk mi. A sportnak a csapból is folynia kellene, mert bizony még mindig messze vagyunk attól, hogy az emberek felelősséget érezzenek a saját egészségükért és a környezetükért.

Nagy Tamás