3:30:00. Merész maratoni időtervet készítettem magamnak a 29. budapesti maratonra. Az iramfutókkal szerettem volna tartani, de már az elején sem tudtam a közelükbe férkőzni, mert sajnos megint későn értem oda a rajthoz. Utána meg… Inkább hagyjuk! Vagyis, dehogy hagyjuk, mert igencsak tanulságos volt életem 6. maratonija.

Szóval volt egy időterv, ami esetemben fabatkát sem ért! Hogy miért? Hát mert teljesen egyenletes iramot követelt meg tőlem. Ez pedig véleményem szerint nem igazán kivitelezhető egy maraton esetében. Illetve az, ha 1. profi futó vagy, 2. megfelelő mennyiségű és minőségű edzésmunkát végeztél el. Be kell látnom, hogy a 14 km-es edzésekkel, 4-5 félmaratonnal és két 30 km körüli futással, összesen kb. 1000 km-rel nem lehet komoly(abb) célokat kitűzni egy maratonon.

Amit mindenképpen bele kell kalkulálnunk egy maratonba, az 1. a fal, 2. a maraton nem egyenlő két félmaratonnal. Nagyon kevés ember van, aki tartani tudja az első felében futott iramát, netán jobbat tud a táv második felében. Az ún. maratoni fal pedig az, ami mindenkinél máshol, de általában úgy 30 km környékén magasodik elénk. Szóval jól el lehet rontani az egészet, ha túl gyors iramban kezdünk neki. Én idén pont a jól bevált taktikámat rúgtam fel, miszerint lassabban kezdek, és csak aztán gyorsítok fokozatosan, már ha van elég szuflám.

Holott féltávnál kifejezetten jól álltam: 1:42:41, ez azonban – mint az utóbb kiderült -, annyit kivett belőlem, hogy szépen lassan kipukkadtam. A másik dolog a nagy meleg volt, ami betett nekem, és sokaknak, teszem gyorsan hozzá. 28 km-nél kb. 2:22:00-át mutatott az órám, ami már 2 perccel kicsúszott a tervezettből (2:20:00). Innentől kezdve kínszenvedéséé vált a futás, ráadásul még csak ezután következett a nagy fal… 33 km-nél pedig már végérvényesen elszálltam (2:55:41, 2:45:00 helyett). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Velencei-tónál futott őszi 29,5 km-es főpróbám (2:27:00) után éreztem, hogy még 14 km-en keresztül bizony már nem bírnám tartani az 5 perc/km-es iramot.

A végén már csak arra koncentráltam, hogy valahogy 4 órán belül vonszoljam be magam a célba, ami végül is sikerült: 3:57:36.

Farkas Péter