Az idei téli szezonban úgy döntöttem, hogy kipróbálom a sokak által úgy dicsőített TRX-et, pontosabban a Crosscore-t, ami ennek egy továbbfejlesztett változata. (A különbség abban rejlik, hogy utóbbinál a kötél nem fixen van rögzítve, hanem egy csigán van keresztülvezetve, ami természetesen tovább nehezíti a dolgunkat.)

Mit tud ez, amit más mozgásforma nem? Ide nekem, csak nem olyan nehéz! De az. Kőkemény. Már 10 perc elteltével csak úgy dőlt rólam a víz, mikor valaki azt mondta, hogy bizony még csak a bemelegítésen vagyunk túl… Komolyan mondom, hogy csak az órát lestem végig. Pedig volt már részem jópár pörgős Kettlebell-edzésben, de a TRX azt hiszem még egy szinttel feljebb van.

A kezemmel mindvégig görcsösen szorítottam a kötelet, nehogy pofára essek, mert nem bírom megtartani a testsúlyomat. Aztán a lábbeakasztással is meggyűlt a bajom kezdetben, meg a törzs ide-oda fordításával/csavarásával, merthogy itt bizony a függőleges pozíció mellett vízszintesben is dolgoznunk kell!

Szóval így elsőre valami embertelenül nehéz volt. Az edzősrác, a Milán meg csak mosolygott a szenvedésemen, miközben a többi haladó rezzenéstelen arccal és már-már gépiesen dolgozott, precízen kivitelezve minden apró mozdulatot. Nekem meg már fél óra múltán remegett a kezem, mert képtelen voltam a saját testsúlyomat tartani, húzni, vonni, tolni.

Másnap? Már aznap alig bírtam hazavonszolni magam, otthon meg a fogkefém tartása is komoly erőfeszítésembe telt. Minden tagom sajogott. Mintha csak szét akart volna szállni a testem. Izomláz mindenütt: hát, váll, bicepsz, tricepsz, has, comb, stb.

Persze, hogy a Peti rángatott bele ebbe az őrültbe is, csakúgy  mint anno 2009-ben a Kettlebellbe, ami nagyon bejött nekem, de valami azt súgja, hogy ez is tetszeni fog.

Szóval edzésre fel! Próbáljátok ki ti is a Crosscore-t!

Farkas Péter