A BBU félmaraton egy igazi jó kis szívatós futás, melyet másodszor volt szerencsém teljesíteni. Kissé uderground feelingje van az egésznek, az indulók száma jóval kevesebb, mint egy budapesti futáson, idén kb. 400-an voltunk. Ezt leszámítva minden megvan ami a nagyobb versenyeken: futómez, chipes időmérés, frissítés, érem és persze jó hangulat.

Budakesziről startol a mezőny, a cél pedig Budapesten van a MOM Sportközpontban. A bemelegítés után pontosan reggel 9-kor lőtték el a rajtot.

A pálya végig hullámvasút, alig van sík szakasza, viszont nagyon szép helyeken halad az útvonal. Próbáltam menet közben pár képet készíteni telefonnal. Nem a legjobbak, de valamennyit visszaad az őszi tájból. Hivatalos fotósok is voltak, az ő képeik közük is átvettem párat, hogy ne csak az én full homály képeimmel illusztráljam a beszámolót.

Jó betegen futottam, kb. percenként fújtam az orrom, de azért próbáltam 5:20 körül tartani a kilométereket amíg a hegyre felértem. Onnantól lefelé az Istenhegyi úton pedig csak elengedtem magam és bőven 5 percen belüli időkkel robogtam az Alkotás útig. Ezt a szakaszt nem annyira kedvelem. Oké, hogy nagyon gyorsan lehet lefelé futni, de a térdet eléggé igénybe veszi. Az Endomondo mérésén jól kivehető, hol kezdődött a lejtő, valahol a 16. kilométer környékén.

A hegyről leérve a Délitől nagyjából 1km volt még hátra a célig. Persze egy kis emelkedő még itt is van csak, hogy teljes legyen a gyönyör, de ez már nem olyan vészes. Az időm végül 1:48:39 lett, ami hasonló a tavalyihoz, nagyjából így is terveztem.

Tavalyhoz képest újdonság volt, hogy idén érmet is kaptunk ami sajnos nem fém, de azért elég korrektül néz ki.