A Velencei-tó szervezett körbefutására évente két alkalommal nyílik lehetőség, egyszer tavasszal és egyszer ősszel. Az idei volt XI. alkalom, de én csak most először vettem részt a megmérettetésen. Korábban Nagy Tamás írt az ősziről, Farkas Peti pedig a tavasziról. Idén mindhárman rajthoz álltunk Gáborral kiegészülve, illetve Mónival aki kerékpárral kísért bennünket.

Túl sok kedvem nem volt április elején ekkora távot futni, de mivel Szabó Úr visszamondta az indulást, felvettem helyette a rajtszámát. A nevezés egyébként ingyenes.

A kora áprilisi időpont ellenére tiszta nyári időt fogtunk ki. Reggel egyből naptejjel indítottam még az elindulás előtt. A balatoni bringás köröm óta egyre ritkábban felejtem el bekenni magam.

Hallottam korábban, hogy a frissítés abból a cuccból történik, amit az indulók bedobnak a közösbe rajt előtt. Mire odaértünk, a versenyközpontban már hegyekben álltak a különböző kekszek, csokik, sütik. Ez jó jel, milyen jó kis zabálás lesz majd 20km után a frissítésnél. Bedobtam négy cerbonát és két banánt a halom tetejére, aztán beálltunk a rajthoz.

A rajt után szép lassan megindult a futó, kerékpáros, görkorcsolyás tömeg. Mivel ez igazából nem verseny, ezért időmérés sincs, mindenki egyéni tempóban halad. Kényelmes, beszélgetős tempóban beálltunk nagyjából 6 perces kilométerekre.

Az út sehol nem volt különösebben biztosítva, végig a tavat megkerülő kerékpárúton haladtunk. Ez az északi parton nem okozott különösebb problémát, viszont amikor már a déli part felé futottunk, voltak érdekes jelenetek. Ilyen mennyiségű indulónál nem jó ötlet forgalomtól nem elzárt területen vinni az útvonalat. Sok helyen jöttek szembe autók, kerékpárosok, motorosok, akik néha csak centizgetve fértek el mellettünk. Nem azt mondom, hogy életveszélyes a helyzet, de könnyen előfordulhat baleset. Ugyanígy nem szerencsés különböző sebességgel haladó sportágakat egy mezőnyben indítani, mert a futók között cikázó kerékpárosok is veszélyforrást jelenthetnek ekkora tömegben.

A frissítőpontoknál ki voltak pakolva a rajtnál leadott dolgok. Nagyon sokféle kaja volt. Én mondjuk beértem volna egy banánnal + müzlivel, de azt nem találtam az asztalokon sehol, úgyhogy benyomtam valami kekszes sütit két pohár vízzel. Egész jó volt, bár a citromos vizet nem kellett volna annyira erőltetni. Az utolsó nagyobb frissítőnél akkora tömeg volt, hogy lehetetlen volt odaférni az asztalhoz. Benyúltam az emberek között, és amit elértem azt elvettem. Sajnos nem nyertem, mert valami összeszáradt kakaós csigát sikerült kifognom amit alig bírtam lenyelni. Kellett vagy fél liter víz mire lement.

Az utolsó néhány kilométeren már annyira tömörültünk a déli oldalon lévő keskeny bringaúton, hogy jobbnak láttam belehúzni. A 25. kilométertől levittük a tempót 5:30 alá és azzal nyomtuk egészen a célig. Nem mondom, hogy túl jól esett, de így végül 2 óra 52 perces idővel zártunk. Nagy Tomit nem is láttuk a futás alatt, végig előttünk ment és bőven előttünk is ért be. A mi kilométereink így alakultak Petivel:

Kaptunk érmet, és ki voltak pakolva a megmaradt kaják amiből lehetett enni korlátlan mennyiségben.

Remek hangulatú esemény volt, jó szervezéssel. Nem mondom, hogy tavaszi alapozó edzés, mert ahhoz kicsit sok a 28km, de aki valamennyire edzésben van, annak vétek kihagyni!