Szép környezet, szeles idő, szuper teljesítmények

A Szabó Peti hívta fel a figyelmemet a Pócsmegyeren rendezésre kerülő speciális triatlonversenyre. A táv a következőképpen alakult: 300 m úszás, 8 km kerékpározás, 2 km futás. Ez cseppet sem tűnik soknak, de ha egymás után háromszor kell nekilátni és leküzdeni, úgy azért máris más a leányzó fekvése, nemde? Persze, hogy rögtön elnyerte tetszésemet a dolog, ott a helyünk, irány Pócsmegyer!
A Szentendrei-szigeten található kicsiny település festői szépségű környezetben fekszik, a nyugalom szigete. Kicsiny tavacska a falu határában, mögötte a távolban a Duna túloldalán a Pilis vonulatai magasodnak. Az időjárás felettébb szeles volt, ami főleg a bringán tette próbára az embert.

Gyors nevezés, aztán készülök is az első futam rajtjára, ami 10 óra helyett fél 11-kor esedékes. A Petinek ez kifejezetten jól jött, mert a bringatartójával való szarakodás miatt (már megint az a fránya tetőcsomagtartó!) gyakorlatilag 10-re esett be. Kovács Áron persze már javában nyomja a vakert, a hangulat fokozódik, ahogy az első verseny rajtja közeledik.

 
 

1. verseny

A tó kellemesen meleg volt, a kinti hőmérsékletet is felülmúlta, így nem is volt kedvünk kijönni a vízből. 300 méter leúszása után persze kénytelenek voltunk, és meglepetésemre a 2. helyen szálltam partra. Sőt! A depóban sikerült megelőznöm az előttem lévőt, így életemben először – és vélhetően utoljára – a felvezető motoros (mint utóbb kiderült, maga az alpolgármester volt a szelíd motoros a Chopperen!) mögött tekerhettem! A 3 körös, sok fordítóval tarkított szűk, technikás pályán nem engedtem ki a kezemből az első helyet, ám a depóban 2-3 versenyző megelőzött, így a futáson kellett volna javítanom a pozíciómon, ám ez sajnos nem sikerült… Kiújult a Hortobágyon összeszedett lábsérülésem, a bokám már az első métereken megsínylette a göröngyös talaj. A futás egy mezőn zajlott két körön, de a talaj igencsak kemény és hullámos volt. Amikor bedőlt a bokám, komoly fájdalmat éreztem, így végül csak a 4. helyen értem célba a futást követően kb. 29:15-ös összidővel.

 
 

2. verseny

A második futam rajtján (11:30) az első csúszása miatt nem módosítottak a szervezők, így fél órával kevesebb időnk jutott a regenerációra. A Peti nem vállalta ezt az etapot, inkább kifújta magát, én viszont másodszor is nekiláttam a minitávnak. Újra elrendeztem a cuccaimat a depóban, majd jól bekentem a lábam sportkrémmel, frissítettem (víz, iso), ettem (nápolyi, zabszelet) és egy gélt is betoltam, mielőtt másodszor is csobbantam a mezőnnyel. Most a 4. helyen másztam ki a vízből, de a gyors depózásomnak köszönhetően a 3. helyen kezdtem meg a bringázást. Tudtam, hogy a futás megint nehezemre fog esni, így nyomtam a bringát, hogy minél nagyobb előnyre tegyek szert. A végén egy előzéssel feljöttem a 2. helyre, hogy aztán a depóban megint megelőzzenek ketten. A futás során szinte végig a 4. helyen haladtam, de láttam, hogy egyre közelebb kerülök a 3. helyen futóhoz, akivel az utolsó párszáz méteren sprintversenyt folytattam, és végül én győztem, aminek jutalma kb. 27:30-as idő és harmadik hely lett! Most is fájt a bokám, de nem érdekelt, mert meg akartam csípni a dobogót. A célban teljesen kipurcantam, a földre vágtam magam, úgy fotóztak. Jó, hogy mondták az elején, hogy ez nem verseny… Persze azért díjazzák az első három helyezettet. No comment.

 
 

3. verseny

Az egyórás rajtig legalább kifújhattuk magunkat, ugyanazt a rutint követtem, mint a 2. futamot megelőzően. Úszásban ismét a 4. helyet, míg kerón végig megőrizve az eredeti pozíciómat, megint a 2. helyen végeztem. Egy gyorsfűzőt viszont be kéne szereznem, mert a cipőcserémnél újfent többen előttem láttak neki a futásnak. A lábam továbbra is fájt, próbáltam tartani az iramot, de ketten is megelőztek a 2 km-en, így aztán a 3. menetben csak a 6. helyet szereztem meg kb. 28:30-as időmnek köszönhetően. Az első helyezett srác egy csúcsgéppel tekert, folyamatosan nőtt is köztünk a különbség a második versenyszám során, de még ő is odajött gratulálni, hogy milyen jól mentem. Egyedül a futásom lehetett volna jobb is, ha nem vagyok sérült, de talán az is elég lett volna, ha betonon kellett volna teljesíteni a penzumot. Nyilván ha 100%-os vagyok, még az sem feltétlen garantálta volna az összetettbeli első helyemet, de valószínűleg jobbak lettek volna az esélyeim. Így végül is harmadikként végeztem, 12 másodperccel a 2., míg 42 másodperccel az 1. helyezett mögött. Az eredmények összesítése mondjuk érdekes módon történt, mert a Peti elmondása szerint az egyik srác csak egy versenyen, míg a másik kettőn indult… (Csak mindenki legjobb idejét vették alapul a szervezők a végeredmény megállapításához.) Végül is gyorsan túltettem magam ezen, mert a sérülésemet leszámítva kifejezetten jól sikerült mindhárom futamom, így amiért jöttem, azt megkaptam! A Peti mindkét futamában kb. 36 perces idővel végzett, ahogy neki, úgy nekem is sokat jelentett a Petra és barátaik buzdítása.

A fotókat készítette: Csikesz Mariann