Legutóbb ellátogattunk Szigethalomra, ahol már egyszer jártunk a Hajmeresztő Halmi Hajsza nevű remek kis versenyen. Most a hagyományos, akadályok nélküli terepfutást próbáltuk ki. Én csak a 8 km-nek mertem nekivágni, de Tamás bevállalós volt, és benevezett élete első ultrájára, ami 52 km-es táv volt.

Korán keltünk, 6-kor indultunk itthonról. Nagyon csúnyán állt az idő. Jobbra nézve az ablakból egész derűs volt a reggel, de balra, amerre Szigethalom felé kell menni, hatalmas sötét felhők gyűltek, fújt a szél, és az egész éjszaka tartó eső még mindig esett.

Nem igazán voltam futós hangulatban, és mire leértünk, a hideg és a szél teljesen elvette a maradék kedvemet is. Tamás 8.00-kor elrajtolt, én pedig visszaültem a kocsiba, és kivártam a 10.30-as rajtomat. 10.15-kor nagyon nehezen kászálódtam ki a kocsiból… De legalább az idő kicsit jobb lett, az eső elállt, és a nap sugarai is kezdtek megjelenni. Így indultam neki ennek a remek kis erdő-körnek. Végig jól éreztem magam, tetszett a terep, sehol nem volt problémám a futással. A frissítőpontokon olyan terülj-terülj asztalkám volt, hogy csak lestem. Többféle pezsgőtablettás ital, kálcium, magnézium, izo-ital, víz, az ultrázóknak olívabogyó, meg sok egyéb harapnivaló. És ez valami nevetséges nevezési díjért. Máshol ez miért nem fér bele?

A célban pont elégnek éreztem a távot, úgyhogy elégedetten mentem a nevezéshez járó szuper gulyáslevest és palacsintát átvenni. Tamás még futott, úgyhogy még volt jópár órám, amíg beér, addig nézelődtem, és észrevettem egy érdekességet: a termék-sátrak között volt egy kakukktojás. Volt cipő, táplálékkiegészítő, bemelegítőkrém… és Mester sziloplaszt. Először oda is mentem megnézni, hogy ez meg milyen újfajta kiegészítő? Aztán rájöttem, hogy ez itt kicsit nem stimmel 😀 Nem biztos, hogy jó a célközönség. Mindenesetre a nevét megjegyeztem, erre jó volt. Ja, és várakozás közben kiszúrtam a RUBIKKOCKÁT, aki minden versenyen ott van, és kockának öltözve tolja a versenyt, de most álruhában volt, sima futónak öltözött. Azért egy közös fotót gyorsan kértem tőle, amit nem utasított vissza 🙂

Végül 14.00 körül Tamás is befutott, és átvehette a jól megérdemelt érmet, levest, és palacsintát. Elégedetten távoztunk erről a nagyszerű versenyről. Biztos, hogy máskor is megyünk még, mert nagyon tetszett a szervezés, a rajtcsomag tartalma, a helyszín, meg az egész lebonyolítás. Csillagos ötös. 🙂