Tökéletes túrázóidő volt egész héten, ezért eldöntöttem, hogy a szabadságom utolsó napját természetjárással fogom tölteni. Túl messzire menni nem akartam, autóba ülni főleg nem, ezért a Pilisre esett a választásom. Nagy kedvencem a Holdvilág-árok, ezt semmiképp nem akartam kihagyni az útvonalból.

Pomázig HÉV-eztem, majd az állomástól gyalog indultam felfelé. 5.5 km zajos, szmogos séta után elértem a kórházat, a Holdvilág-árok túra kiinduló pontját. Elindultam befelé az erdőbe, de 100 méterig sem jutottam amikor egy kutya keresztezte az utamat. Nem tudom honnan került oda, valószínűleg a környező házak valamelyikéből szökött ki. Mindenesetre nyakörvet nem viselt, csöves állapotban volt és vicsorgott rám kitartóan. Tettem pár lépést felé hátha elmegy, de ő inkább vad ugatásba kezdett és elég támadóan viselkedett. Na jó mondom, rohadjál meg, akkor megyek a másik úton.

       

Visszasétáltam úgy 500 métert és a Csikóváraljai menedékházhoz vezető út felől indítottam a túrát. Innen a piros jelzés mentén szintén el lehet jutni a Holdvilág-árok bejáratához, de én inkább továbbmentem a parkolóig és a zöld jelzést követtem. Elég húzós emelkedővel indít a történet, viszont nem hosszú szakaszról van szó, olyan másfél kilométer lehet. Az út a Holdvilág-árok felénél csatlakozik be, egész pontosan a Domini forrásnál. Innentől pedig a Pilis talán egyik legszebb szakasza következik, mely a Meteor-létra megmászásával ér véget. Előtte érdemes még egy pillantást vetni a létra aljánál található barlang bejáratára is.

       

A létra melletti falon folyamatosan csöpög a víz, ami esősebb időszakban vízeséssé alakul, télen pedig jég borítja az egészet. Mayer Miklós fotói remekül visszaadják a Holdvilág-árok szépségét a különböző évszakokban. Az alábbi 5 kép tőle származik. Ezúton is köszönöm a lehetőséget a képek felhasználására.

       

Az árkot elhagyva bal oldalon látható a Weislich-barlang, melynek keletkezése és funkciója a mai napig vitatott a régészek körében. Anonymus krónikája nyomán sokan úgy tartják, hogy Árpád fejedelem sírját rejtik a sziklák, a feltárás során azonban ez nem nyert bizonyítást. Ettől eltekintve a Holdvilág-árkot ősi magyar kultuszhelyként tartják számon. A kutatásokat Sashegyi Sándor kezdte 1939-ben, napjainkban pedig Szörényi Levente foglalkozik aktívan az árok körüli legendákkal. A sziklafal környezete jelenleg is ásatási terület.

A létrázás után Lajosforrás felé vettem az irányt. Hamarosan elágazáshoz értem, ahol döntenem kellett, hogy egyből a forrás irányába megyek, vagy a piros kereszt jelzésen a Lom-hegyet megkerülve mászok egy csomó szintet. Természetesen az utóbbit választottam.

   

A Tölgyikreknél volt a következő elágazás. Itt jegyezném meg, hogy a bejárt útvonalak többségénél alig-alig látszik a jelzés. Eleinte azt hittem csak én vagyok ennyire szerencsétlen, hogy soha nem találom meg a jelzéseket, de az egyik információs táblára filctollal felírt cinikus “Köszönjük az egyértelmű útvonaljelölést…” üzenet arra utal, hogy másnak is voltak ezzel problémái. Ugyanezen a táblán látható, hogy a levágott erdőrészek felújítása előreláthatólag 2011-ben fog befejeződni. Most 2017-et írunk… Az egész valahogy nagyon elhanyagolt benyomást keltett már eddig is, pedig a java még csak ezután következett.

Lajosforráshoz közeledve az utolsó pár méteren egy kőlépcsőn át vezetett az út. Borzasztó állapotban volt, teljesen benőtte a gaz és több kő is megmozdult ahogy ráléptem. Szomorú, hogy így hagyják tönkremenni a dolgokat, pedig ez egy népszerű turista útvonal. A tisztás nagyjából rendben volt, bár a szemetet nem tudom mikor vitték el utoljára. Az útvonaljelző táblákat rendesen szétszedte az időjárás, alig lehet kivenni rajtuk a szöveget. Ezekre is ráférne egy felújítás.

     

A forrásnál időztem még egy kicsit, majd a sárga csíkos jelzésen indultam el a Kő-hegy felé. Elég jó szakasz volt, ezt a részt majdnem végig futva tettem meg.

 

Nagyjából 3 km múlva értem fel a Kő-hegy tetejére a Czibulka János menedékházhoz. Lajosforrás után mintha egy másik világba csöppentem volna. Nagyon szépen fel van újítva a ház és a környezete is. Készítettem pár fotót, de igazán jó kilátásért érdemes a közelben lévő Petőfi pihenőhöz ellátogatni a zöld jelzés mentén jobbra. Én ezt most kihagytam és balra indultam el lefelé a Kőhegy tanösvényen.

   

Leszaladtam a hegyről, aztán az országúton visszagyalogoltam Szentendrére a HÉV-hez, ami innen még olyan 8 km. Összesen 25-30 km körül lehet a túra teljes útvonala amiből 15 km levonható, ha az autóutas részeket busszal tesszük meg. Készítettem egy giga méretű térképet amin feketével jelöltem a bejárt részeket.