A Kolonics György emlékfutás ingyenes rendezvény a BBU szervezésében. Díjmentes a nevezés, adnak pólót, érmet, frissítést, chipes időmérést és a fotók letöltéséért sem kell fizetni. Érdeklődéssel vártam mit hoznak ki belőle.

A verseny célja, hogy emléket állítson Kolonics György sokszoros világ és- olimpiai bajnok kenusunknak, aki sporttársaival minden évben október 23-án futott egy félmaratont. A verseny része az Olimpiai Ötpróba sorozatnak.

Sajnos a rengeteg triatlon, félmaraton és maraton után most nem voltam olyan állapotban, hogy Koló nyomdokaiba lépjek a félmaratoni távon, ezért csak 11,5 km-re neveztem.

Rengeteg előnevező volt. Nézegettem a nevezési listákat a verseny előtti napokban és azon tűnődtem, hogy fog ilyen mennyiségű ember elférni a Népszigeten? Nos ez végül nem derült ki, mert alighanem az év legesősebb napját fogtuk ki és emiatt sokan nem jöttek el.

       

20 perccel a rajt előtt értem ki, de az utolsó pillanatig vártam a ruhatárral, hogy minél kevesebbet ázzak esőkabát nélkül. A rajtszámon volt ruhatáras cetli amit már otthon rátűztem a táskámra, de kiderült, hogy ezt nem használják. Helyette egy klasszikus ruhatári papírfecnit kaptam ami nagyjából 10 másodperc alatt ázott rojtosra. Begyűrtem a zsebembe, kíváncsi voltam mi marad belőle a futás végére.

Nagyon kicsi volt a hely a rajtnál. Próbálták mondani a mikrofonba, hogy hova álljunk, de a hangosítással gondok voltak. A zene persze bömbölt, de a mikrofon nem működött. Na de egy ingyenes rendezvényen nem fogok semmit fikázni, és a visszaszámlálást amúgy is jól hallottuk. Vicces volt, mert elindult a mezőny, és csak utána, pár másodperccel később durrant a rajtpisztoly, pont amikor mellette haladtam el. Lehet a felhők is hallották a pukkanást, mert a rajt után egyből bekeményített az eső. Nem azt mondom, hogy felhőszakadás volt, de azért bőven a kellemetlen kategóriát súrolta.

       

Végigfutottunk a Népszigeten, majd felkanyarodtunk az összekötő hídra. Kegyetlen erős szél hordta a pofánkba az esőt a hídon, a szememet alig bírtam nyitva tartani. Utána a Római-parton mentünk pár kilométert egészen a Pünkösdfürdői fordítóig. A Római-part eleve gyalázatos állapotban van, de a szakadó eső és a hatalmas pocsolyák még nehezebbé tették a futást.

Ahogy közeledtünk a fordító felé, egyre többen jöttek szemből. Csak az egyik sor tudott a járdán futni, a másik irányba futóknak maradt a sártenger. Nem volt jó az útvonalválasztás, inkább a Nánási úton kellett volna visszafelé hozni a mezőnyt.

Hamar elfogytak a kilométerek, ez a 11,5 km nagyon kellemes táv. 01:02:22-es eredménnyel tocsogtam át a célvonalon.

A ruhatárnál megpróbáltam előszedni a cetlit aminek csak a foszlányai maradtak meg, de azért nagy nehezen ki tudtuk venni rajta a számot.

A kellemetlen időjárás ellenére azt kell mondjam, hogy tetszett a Kolonics György emlékfutás. Habár a pálya elég szűk, ennyi emberrel azért bőven élvezhető volt. Azt viszont nem tudom mi lett volna, ha egy melegebb őszi napot fogunk ki és 3x ennyien jönnek el, plusz olyankor a Római-part alapból tele van sétáló emberekkel. Jobb, hogy nem derült ki…