Az ExtremeMan triatlon versenysorozat idei első állomásának az elmúlt évektől eltérően, amikor a Velencei-tónál került megrendezésre, ezúttal a koronázóváros adott otthont. Pünkösdhétfőn jó idő, nyári meleg fogadta a versenyzőket Székesfehérváron. A pálya kialakítása nagyon tetszett, mind az úszás, a kerékpározás és a futás helyszíne jó választásnak bizonyult a rendezők részéről. Szép környezetben teljesíthettük az olimpiai távot. A versenyközpont Csónakázó-tó partján került kialakításra, a Tóparti Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium környékén. A több szempontból sem túl előnyös 13:00-ás rajt előtt a Mónival úgy döntöttünk, hogy a közeli tóparti vendéglőben beülünk egy levesre, ami jó döntésnek bizonyult. Én húslevest ettem gazdagon, ő hagymalevest cipóban választott.

Az úszás a Csónakázó-tóban zajlott két 750 méteres körben, vízben indítással. Abban a tóban, ahol gyaníthatóan még soha nem úszott senki, azaz bennünket ért a megtiszteltetés, hogy felavassuk azt. Nagy pillanat volt a kis sziget és a part között átívelő fahíd alatt elúszni, mely tömve volt szurkolókkal.

A kerékpározás 2 körben a városi ki- és bevezetőszakasztól eltekintve a 8-as gyorsforgalmi elkerülőúton haladt, ami kiváló útminőséget, ám cserébe jópár emelkedőt/lejtőt garantált számunkra. Hazai triatlonverseny lévén eléggé furcsa volt, hogy a bolyozás megengedett volt, valószínűleg az augusztusi ugyanitt rendezendő kupaverseny miatt, de ennek ellenére én ezt a segítséget nem vettem igénybe. Ami ennél jobban bosszantott, az az volt, hogy jócskán elmérték a pályát a szervezők, ami jelen esetben plusz 5 km-t (!) jelentett, azaz 40 helyett 45-öt kellett kerekeznünk…

A futás a tó körüli utakon, szépen rendezett parkokban és virágágyások mellett haladt, bár pár helyen a térkőburkolat még hiányzott, így sok kavicsot gyűjthettünk a cipőnkbe az 5 futókör alatt. Kis malőr előzte meg a futásomat, tudniillik a rajtszámomat bentfelejtettem a depóban, így vissza kellett mennem azért…

Amolyan kísérleti nyulak voltunk, aki az augusztusi sprinttávú világkupaverseny pályáját teszteltük. Sok sikert a szervezőknek. No meg nekem a tombolán, ami meg is volt! Hihetetlen, de megint nyertem! Az 5000 forintos sportszerkölcsönzős ajándékutalványomat a Cápinak adtam, aki a közelben lakik, így jobban ki tudja használni, és nem mellesleg baromi jó időt repesztett a pályán (2:28:38). Én sem panaszkodhatok: 2:47:53-at mentem, ami gyakorlatilag rekord nálam, ha a plusz 5 km-nyi kerékpározást (kb. 10 perc) nem számítjuk bele az összidőmbe. (A „régi” csúcsom 2:37:58, a tavaly augusztusi BudapestManen.)