Immáron 14. alkalommal kerül megrendezésre a Tóparti Futóparti, ami a Velencei-tó körbefutását jelenti. Idén először nem Pók Janó szervezte az eseményt, akinek a neve eddig mindig garancia volt a sikerre. Bíztunk benne, hogy az új szervezőgárda is folytatja a szép hagyományokat, így újra egy szép tavaszköszöntő – nekünk sokszor idényindító – futóeseményen vehetünk részt…

Hát sajnos nem sikerült átugrani a lécet. Ráadásul már a nevezési asztalnál elszúrták a dolgot, mert 5-6 kígyózó sor volt egyetlen sátor körül, ahol ábécé-sorrendben kerültek kiosztásra a rajtszámok. A betűk viszont kis papírlapokra voltak ráírva, melyeket az asztalokon helyeztek el, ott, ahol senki nem látta, csak a szervezők. Mindenki értetlenül állt be valamelyik sorba, amelyikről azt gondolta, hogy az övé. Miért nem lehetett a sátor felső részére kiragasztani a betűtáblákat?

Tombolasorsolás mindig volt, így most is, de azt is talán csak a szervezők tudják, hogy ezt miért a futás rajtja előtt 10 perccel tartották meg, mikor már mindenkinek az előtte álló 29 km járt a fejében… Bemelegítés, ráhangolódás, készülődés, izgalom, kinek van ilyenkor kedve a tombolával foglalkozni? Miért nem lehet a tókört követően, ahogy eddig is?

 

Én csak abban bíztam, hogy a jól bevált eszem-iszommal nem lesz probléma, azaz a frissítőállomásokon minden klappolni fog. Mekkorát tévedtem! Megint terülj-terülj asztalkám volt a rajtterületen, ám a frissítőpontokra nem sikerült rendben eljuttatni a sok nyalánkságot. Kezdjük azzal, hogy 2 km-nél volt az első tankolóhely, amivel nem is lett volna gond – bár nem megszokott a futóversenyeken ilyen hamar elhelyezni -, de azzal már sokkal inkább, hogy a következő 10 km-nél lett felállítva! Vattát köptük, mire odaértünk, teljesen kiszáradtunk, és eléheztünk… De itt legalább még volt víz, nem úgy a távolabbi helyeken! Mindig mondom, hogy a H2O hiánya a legnagyobb hiba egy verseny esetében! Elfogadhatatlan! Veszélyes! Nevetséges volt az is, hogy már itt elfogytak a műanyag poharak, így a 1,5-2-2,5 literes palackokból lehetett inni. Mi van? Nem iszok mások után! Mit gondoltak? Akkor írják meg, hogy mindenki hozzon összecsukható poharat vagy kulacsot, mert nem biztosítanak, és akkor semmi gond. Ráadásul még környezettudatos is. De ez! Itt bukott el végleg az új szervezőgárda. Ezen a futáson – ahogy mindenütt – 4-5 km-enként szoktuk meg a töltőállomásokat, nem pedig 8-10 kilométerenként! A következő pedig kb. 20-nál jött ezután, mert ha jól emlékszem 10 és 20 között nem volt megálló… A végén persze egymást érték a zabapontok, ez az egy pozitívum akadt, de ez már édeskevésnek bizonyult.

 

Az útvonal 90%-ban ugyanaz volt, de az egyik leglátványosabb, így pedig kedvenc részemet vették ki az útvonalból. A Velence-korzót és az azt követő nádas és a tó melletti szakaszt. Tudom, hogy utóbbi valóban elég szűk és veszélyes, de mindenki a saját felelősségére vesz részt az eseményen. A lényeg, csupán annyi, hogy figyeljünk a másikra! Olyan nehéz ez?

A befutóérem minden évben gyakorlatilag ugyanolyan volt, idén változott, aminek a többség örült, először én is, de jobban megnézve az érmet a legkevésbé sem tetszik a változás. Ennek az éremnek ugyanis semmi köze nincs a Velencei-tóhoz, csak a főszponzort fényezi, egyedül a szalagon szerepel az, hogy Tóparti Futóparti. Mondjuk ez abszolút szubjektív dolog, bárcsak ez lett volna a legnagyobb gond!

Igazából azt nem értem, hogy az új szervezőgárda, hogy a fenébe nem tudta ellesni a jól bevált dolgokat? Volt erre eddig pontosan 13 lehetőségük! Nyilván nem egyszerű egy ilyen nagy volumenű versenyt zökkenőmentesen levezényelni, de talán ennyire elbaltázni sem kéne azért…

Galéria