Februárban jártam Vilonyán egy terepfutáson. Nagyon tetszett a környék, szerettem volna gyalogosan is bejárni.

Az indulás ezúttal nem Vilonyáról történt, hanem a közvetlen szomszédságában található Királyszentistvánról. Sajnos elég ködös idő volt, de így is készültek képek szép számmal.

A Szent István parkból indultunk el a kék jelzésen Litér irányába. A ködtől szinte semmit nem lehetett látni. A falu is csak akkor vált láthatóvá amikor már egész közel voltunk hozzá. Litér nagyon szép település, rendezett parkkal és szabadtéri kondigépekkel.

A falut elhagyva hatalmas fenyőerdők között haladunk a sárga jelzésen, majd az elágazásnál ismét visszatérünk a kékre. Innen már nagyon közel van Balatonalmádi határa. Már nagyon éhesek voltunk, ezért lementünk egész a Balatonig éttermet keresni. Amit először néztünk ki nem volt nyitva, a második hely pedig zártkörű rendezvény miatt nem fogadott vendégeket. Végül a Mélytányér étteremnél kötöttünk ki egy görög húsgombócleves, egy tonhalas penne és egy sertéspöri társaságában.

Nem igazán akaródzott elindulni, pedig jó 15 km volt még előttünk. Ráadásul visszafelé szinte végig főút mellett tudtunk csak jönni, mert gyorsan sötétedett.

Bő 3 óra alatt értünk vissza Királyszentistvánra, teljes sötétségben. A falutól nem messze egy autós fel akart venni bennünket, mert azt hitte eltévedtünk. Csodálkozva nézett mikor említettük neki, hogy mi igazából csak túrázók vagyunk és amúgy élvezzük ezt. Persze nem mindig. Főleg nem 25 kilométer után, merthogy ez a kis kör közelebb volt a 30 kilométerhez, mint a 25-höz.